Csontos Endre : Karácsonyi vágy






Gyermekálmok régi, szent varázsa,
érezni vágylak, elfáradt gyermek,
jöjj vissza még, a karácsonyfára,
hogy vénülőn újra érezzelek,



mint akkor ott, bús falumba zárva,
hittel vágytam a család énekét,
s vártam a szegények Jézusára,
ki érettünk újólag születék.

Az a Jézus álmokat virágzott,
lázadókat, bánatost, szépeket,
a fenyőfáról kalácsot rázott,
és szívünkben mécseket égetett.



Az a Jézus jászolban született,
az a Jézus szegény volt és árva,
születése nekünk volt csak ünnep,
nekünk szülte anyja a világra,

kiknek arcán sárga lámpafények
szelíd mosollyal gyúltak lángra ott,
a család csak ült, áhítat égett
fénylő szemükben, űzve bánatot,



fenyőfaillat, lobogó gyertyák,
apám faragta játék kezemben,
s szomorú voltam, amikor elszállt
a boldog este, s én lefeküdtem.



Ó, sorsom, milliók sorsa éget,
gyermekálmok régi, szent varázsa,
karácsony-esti vágy engedd még meg,
felnézni a régi Máriára.