Áldás Áldott legyen a szív, mely hordozott, és áldott legyen a kéz, mely felnevelt. Legyen áldott eddigi utad, és áldott legyen egész életed! Legyen áldott benned a fény, hogy másoknak is fénye lehess, legyen áldott a Nap sugara és melegítse fel szívedet, hogy lehess meleget osztó forrás a Szeretetre szomjazóknak, és legyen áldott támasz karod a segítségre szorulóknak! Legyen áldott gyógyír szavad minden Hozzád fordulónak, legyen áldást hozó kezed azoknak, akik Rád bizatottak... Áldott legyen a mosolyod, légy vigasz a szenvedőknek, légy Te áldott találkozás, minden Téged keresőnek! Végül immár legyen áldott, minden hibád, bűnöd, vétked, hiszen Aki megbocsátja, végtelenül szeret Téged! Őrizzen hát ez az áldás örömödben, bánatodban, fájdalomban, szenvedésben, bűnök közti kisértésben. Őrizze meg kedvességed, őrizze meg tisztaságod, őrizzen, meg önmagadnak még egy karácsonyi kép és a Téged szeretőknek!

 

 

..

 

.

 

Ó év, szólj
***********
Ó év, ma magam mögött hagylak,
búcsúzom, s a múltnak adlak!
Egy éj, majd tovább lépek holnap.
Vajon leszek-e még boldogabb?

Ó év, szólj hát! Te hová szaladsz?
Barázdát húzol az arcomra,
elillansz emléknek a múltba!
Ám, nyomot hagytál a holnapnak!

Mit tettem?-feszít a gondolat.
Hogy, mitől lennék még boldogabb?
Napokra festenék aranyat?
Igen! Hogy, mindig ragyogjanak!

Ha szemedben látnék új utat,
s, ha tudnám, hogy merre halad.
Hinném, hogy a jövő boldogabb,
az új év, mely gyorsan elszalad.

Nagy Erzsébet
Szarvas
/lizbet01/