2010. január 1., péntek



Petőfi Sándor: A TÉLI ESTÉK

Hova lett a tarka szivárvány az égről?
Hova lett a tarka virág a mezőkről?
Hol van a patakzaj, hol van a madárdal,
S minden éke, kincse a tavasznak s nyárnak?
Odavan mind! csak az emlékezet által
Idéztetnek föl, mint halvány síri árnyak.
Egyebet nem látni hónál és fellegnél;
Koldussá lett a föld, kirabolta a tél.
Olyan a föld, mint egy vén koldus, valóban,
Vállain fejér, de foltos takaró van,
Jéggel van foltozva, itt-ott rongyos is még,
Sok helyen kilátszik mezítelen teste,
Úgy áll a hidegben s didereg... az ínség
Vastagon van bágyadt alakjára festve.
Mit csinálna kinn az ember ilyen tájban?
Mostan ott benn szép az élet a szobában









Ismét egy esztendő hanyatlik a sírba,
Nézhetünk utána nevetve vagy sírva.



Sokan biz örömest búcsúznak el tőle,

Azt várják, hogy különb lesz a követője.



Itt állok magam is, azt óhajtom itten,

Jobb időket érjünk, mint az elmúlt évben.



A mezőkön áldást, a hazában békét,

Az emberek szívében boldog egyetértést.



Ezért fohászkodunk, ezért ver a szívünk,

Adjon az Úr Isten Boldog Újesztendőt nékünk.




Tompa Mihály:Új évkor

Isten házába gyűl
A hívő nép új évnek ünnepén;
Holott forró imát
A buzgó néppel híven mondok én.
És a fohász imígy
Száll ég felé: ajándokozz nekünk
Az új év kezdetén
Új szívet, új lelket, jó Istenünk!
S mig érzeménye így
Felbuzdult lelkemnek mennyben mulat:
Ki nem feledhetem
Imámbul a lányt, imádottamat;
S imé nyilt ajkamon
Véletlenűl ez új fohászt lelem:
Maradjon, oh leány,
Kebledben a régi szív s érzelem!(1847)


0 megjegyzés: