Most volna jó megtorpanni
s így maradni örökre,
mert munkáltuk egymást, mint sav a fémet,
s mert felragyoghattunk mindörökre.
Öledben lehet a Holnap
mely megőriz Téged és engem,
ha már elmegyünk, s nem leszünk,
e rút, ócska tömlöc-veremben.
/1988/
Bokrétás András
Rónay György: Advent első vasárnapja
Amikor a fák gyümölcsöt teremnek,
tudhatjátok, hogy közel van a nyár.
Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg
korcs ágaimon más, mint a halál?
Amikor jelek lepik el a mennyet,
álmunkból kelni itt az óra már.
De ha hozzám jössz, pedig megüzented,
angyalod mégis álomban talál.
Meg akartál rajtam teremni, rossz fán;
Nem voltál rest naponta jönni hozzám.
Ajtóm bezártam. Ágam levetett.
Éjszakámból feléd fordítom orcám:
boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám!
Szüless meg a szívemben, Szeretet!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése