2009. december 15., kedd

Az ablakokban villódzó fények,

Erika barátnőm ünnepi összeállítása.



Az ablakokban villodzó fények,
Ünnepi köntöst ölt a test, a lélek,
A keményre fagyott havon
Csikorog a cipő talpa,
Itt van a Karácsony, itt van újra.

A családi együttlét és a szeretet
Összehoz messze élő embereket,
S amíg kint a jeges szél az úr,
A kopasz fákat tépázza vadul,
Bent a lobogó tűz mellett,
Miközben fenyőillat terjed,
A ritka együtt töltött percek
Vidám csevegéssel telnek.

Lágyabbá válnak az arcélek,
Halkabbá a hangos érvek,
Megszépülnek a rossz emlékek,
Amint kigyúlnak a karácsonyfafények.

Az asztalon süteményes tálak,
A vendégek vesznek néhányat,
S csak hosszú unszolására
- Mert az illem úgy kívánja -
Nyulnak ismét a süteményes tálba.

Majd várakozással tele percek jönnek,
Az ajándékok is előkerülnek,
Megtudni egy felemelő pillanat,
Hogy a gondos csomagolás alatt
Milyen meglepetés akad.

Itt-ott kihunytak már a villodzó fények,
Lassan készülődnek haza a vendégek,
Esetleg egy év is eltelhet,
Hogy visszatérhetnek e kellemes percek.



Jóleső érzés a meleg szobában hallgatni a tűz duruzslását,
Miközben látod, hogy a jeges szél zörgeti a dermedt fákat,
És fagyos körmeivel végig karcolja a hófödte utcákat,
A szállingózó hópelyhek repkednek, élik önálló életüket,
Majd egy-egy dagadó hóbuckában végleg megpihenni térnek.

E rideg, sötét szürkületben elindul egy sajátos élet,
Egymásután gyúlnak ki a csillogó karácsonyi fények,
Még a didergő madár is érzi e szépet, melegséget,
Mindenhonnan lágyan zsongó, halk zenét hallhat,
És ez talán úgy hat rá, mint meleg, tavaszi fuvallat.

S ebben a békés áhitatban megszólal egy távoli hang,
Esti imára szólítja a híveket egy lélekharang,
Látni a feketélő hóbuckákon bukdácsoló sötét árnyak
Hogy sietnek a templom fénylő világába, mert tisztulásra vágynak.
Az Úr szent oltárához járnak, s tőle vígasztalást várnak.

Csendesek az utcák, a templomból már rég hazatértek,
A gyerekek már alszanak, a házakban is kihunytak a fények,
Csak a szél süvít; most melegebbnek tűnik a családi fészek,
A kis madár is elszenderült már, s valahol érzi magában,
Hogy a Szentlélek leszállt e zord és fagyos éjszakában.

0 megjegyzés: