A múlt boldogsága, jelenünk múltja….

Vannak olyan dolgok, melyeket sosem feled el az ember. Az élet ajándékai, a sok emlékezetes pillanat, a sok őrült nevetés és a közös szenvedések. A táborok, az osztálykirándulások és az első szerelem izgalmai. Ezek a dolgok az adott pillanatban az élet egyszerű percének tűnnek, de később, napok, hetek, hónapok, sőt évek múltán már egy emlék lesz belőle, amire könnyes szemmel és mosolyogva gondolunk vissza. Ezért az életem minden percét ki használom és élvezem, hogy ez még a jelenem, és nem a múltam. Sok dologgal úgy vagyok, hogy bárcsak elmúlna már ez a pillanat, de biztos vagyok benne, hogy egyszer még visszasírom őket. Mert ami fontos azt csak akkor veszem észre, ha már késő. Sajnos nem lehet visszapörgetni az időt és újra átélni azokat a mesés perceket. Valami véget ér. Egy életszakasz lezárul és ezzel együtt új veszi kezdetét. Soha ne bántam meg azokat a dolgokat, amiket megtettem, mert ha nem tettem volna meg, akkor meg azért bánkódnék. Nem sírok, hogy vége lett, örülök, hogy megtörtént. Tudom, hogy nehéz, de az élet már csak ilyen. Amire megszeretném a körülöttem lévő embereket és minden mást, ami körülöttem van, addigra befejeződik. Te is megígéred a barátaidnak, hogy találkozni fogsz velük, rendületlenül tartod a kapcsolatot, de Te is tudod, hogy ez nem lesz mindig így. Ahogy múlik az idő, újabb barátok, környezet, emlékek vesznek majd körül és a régiek elfelejtődnek. Majd egy nap, mikor a szekrényben kutatsz, előkerülnek a régi fotók. Meredten bámulsz a régi barátaidra és feleleveníted azokat a pillanatokat, amikor a fotók készültek. Mosolyogsz és sírni kezdesz, talán még fel is keresed őket, de már semmi sem lesz olyan, mint régen. Ők is egy új világba csöppentek. Tudod, hogy minden megváltozott, keresed velük a közös hangot, de nem találod. Nem érted miért van ez. Talán még veszekedni is kezdesz velük, de hidd el nem éri meg. Sokkal jobb, ha nézegeted a fotókat és örömmel gondolsz vissza egykori társaidra, nem pedig fájdalommal. Kicsim ugyan ezt teszem én is. Álmodozni a múltról nagyon szép dolog, de soha ne alapozz arra, mert a múltból nem lehet új jövőt teremteni. Ha szomorúság vagy csalódás ér, arra gondolok, hogy ez is az élet része, a szenvedés, a bánat, hiszen bánat nélkül nem lenne boldogság és szerelem.



.